Vicclap.hu - humoros dolgok "" keresés eredménye, 2903 . oldal

Micike egyik reggel másfél órát késik a munkahelyéről. Főnöke felelősségre vonja:
- Mit tud felhozni mentségére?
- Azt, hogy gyereket várok.
- Mikorra várja?
- Mához kilenc hónapra...

Olga nővér a zárdaablaknál ül, s az otthonról kapott levelet bontogatja. Talál benne egy tízdollárost. Lenéz az ablakból és meglát egy rongyosan öltözött embert, aki a lámpaoszlophoz támaszkodva álldogál. Olga nővér gyorsan ráírja egy darab papírra: "Van remény - Olga nővér". Becsomagolja a tízdollárost és ledobja az ember lába elé. Az felemeli, majd értetlen arccal megbillenti a kalapját, és elmegy.
Másnap szólnak a nővérnek, hogy egy ember mindenáron beszélni akar vele. Olga lemegy a kapuhoz és ott találja a tegnapi embert, aki szó nélkül átnyújt neki egy köteg bankjegyet.
- Hát ez meg mi? - kérdezi a nővér.
- Hatvan dollár. A nyereménye. Van Remény öt az egyhez befutott.

A következő megtörtént eset a suliban történt:

Az egyik osztálytársam minden nap három szendvicset hoz magával. Ő maga készíti őket, olyan is. A kenyér egyik fele két milliméter, a másik másfél centi széles, közte vékonynak korántsem nevezhető felvágott- és paprikaszeletekkel.

Nos, egy ilyen szendvicsből származó falatot nyelt félre hősünk, aki ezek után annyira elkezdett köhögni meg fuldokolni, hogy megijedtünk, valami nagy baj lesz.

Vagy fél percen keresztül szenvedett, ami elég hosszú idő volt ahhoz, hogy a szomszéd teremben lévő tanáriból éppen úgy érjen át valaki, hogy már csak a cigányútra tévedt falat kukába repülését láthassa.

Hősünk eddigi magatartása nem vívott ki osztatlan sikert, így az előző esemény is egy undorító "diákcsínynek" tűnt a tanár szemében, aki nem is habozott elkérni az illető ellenőrzőjét.

Egy hétig találgattuk, hogy mi lesz a beírás szövege, mígnem visszakerült tulajdonosához az ellenőrző, a következő beírással:

"Tisztelt Szülők!
Gyermekük emésztőnedvét nem rendeltetésszerűen használta, ezért szaktanári figyelmeztetésben részesítem."

Azóta szállóige ez köreinkben.

Kovács öltönyt vesz az áruházban. Amikor felpróbálja, észreveszi, hogy a zakó egyik ujja rövidebb a másiknál. Az eladó felvilágosítja, hogy nem a ruhában van a hiba, hanem őbenne: húzza csak föl a bal vállát a füléig, a jobbot pedig eressze le, ahogy csak tudja, s lám, máris úgy áll a zakó, mintha ráöntötték volna...
Kovács már-már megnyugszik, de fölfedezi, hogy a nadrág egyik szára ugyancsak rövidebb a másiknál. Az eladó rászól: tolja csak ki a csípőjét bal felé, a jobb lábát pedig jól rogyassza be térdben. Lám, máris egyenlő a két nadrágszár hossza!
Kovács fizet és boldogan vonaglik haza az új öltönyben. Szembe ön vele két ruhagyári szakember.
- Látod, öregem, szól az egyik büszke mosollyal, ilyen fejlett a magyar konfekcióipar! Már az ilyen kriplikre is tudnak kifogástalan öltönyöket gyártani!

Két jó barát beszélget:
- Hogy sikerült a tegnapi bankett?
- Ne is kérdezd. Éhes maradtam.
- Hogy lehet az? Azt hallottam, remek ételek voltak!
- Az igaz, de pechemre egy kancsal nő mellé kerültem, aki állandóan az én tányéromból evett.

Kancsal segédet vett fel a mészárosmester, és az első vágáshoz kiment a vágóhídra, hogy lássa, mit tud az új legény. Felvezetik az ökröt, a közelében helyezkedik el a mester, a legény már éppen emeli az irtóztató taglót, amikor a mester felkiált:
- Megálljon, ember! Maga oda szokott ütni, ahová néz?
- Persze, hogy oda.
- Akkor várjon egy kicsit. Helyet cserélek az ökörrel.

- Jó napot, Kovács úr, azért jöttem, mert a múlt héten azt ígérte, hogy fizet.
- Érdekes. Maga az egyetlen, aki még hisz nekem.

A százhúsz kilós Róth és a cingár Weiss találkozik. Azt mondja Weiss:
- Négy palacsintát ettem délben és meg se kottyant!
A százhúsz kilós Róth felhúzza szemöldökét:
- Én egy palacsintával jóllakom.
- Egyetlenegy palacsintával?
- Igen... rendszerint a harminchatodikkal.

Két koldus, az egyik sánta, a másik vak, hozzájut egy nagy tál gombóchoz és nekiül falatozni. Előzőleg azonban megállapodnak, hogy aki a megengedettnél gyorsabban eszik, azt a másik pofon vághatja. Egyre nagyobb étvággyal falatoznak, egyszerre csak a vak leken egy hatalmas pofont a sántának.
- Miért vágtál pofon? - kérdi az méltatlankodva.
- Azért, mert én olyan gyorsan eszem, ahogy csak tudok, és te mégse vágtál pofon. Képzelem, milyen gyorsan eszel te!

- Hány fia volt az első emberpárnak? - kérdi a tanító.
- Kettő fia volt - feleli a gyerek.
- Úgymint?
- Úgy, mint nálunk.