1940, Németország. A parancsnok szemlét tart a felsorakozott katonák előtt. Mindenki előveszi a nemi szervét, a parancsnok nagyot csap rá:
- Fájt?
- Nem fájt!
- Miért nem fájt?
- Mert Hitler katonája vagyok! - kell mondani kötelezően.
Úgy a huszadiknál:
- Fájt?
- Nem fájt!
- Miért nem fájt?
- Mert ez a mögöttem állóé!
- Mi a panasza? - kérdi a doki a katonatisztet.
- Doktor úr, az egyik heregolyóm lelóg! - válaszolja röviden.
- De hát uram, ez mindenkinél így van!
- Az lehet, de én nem tűröm a slamposságot!
- Amikor építették a Tescot, leesett egy munkás!
- Mit csináltak vele?
- Elszívták!!!
- Három csiga megy a hídon. E-gyik leesik, hány maradt?
- Kettő?
- Nem! Mert egy gyík esett le a hídról.
- Mi a különbség E.T. és a férfiak között?
- ???
- E.T. hazatelefonált...
Nyuszika bemegy a cukrászdába:
- Van bogaras fagyi?
- Nincs - feleli a cukrász.
Másnap megint bemegy nyuszika a cukrászdába:
- Van bogaras fagyi?
- Nincs.
Harmadnap megint:
- Van bogaras fagyi?
- Nincs, nyuszika, de ígérem, lesz, ha ennyire akarod.
Negyednap:
- Van bogaras fagyi?
- Van.
- Oké... Az ÁNTSZ-től jöttem...
Két veterán mesél a fiataloknak:
- Amikor Franciaországban voltunk, elmentünk egy étterembe, rendeltünk osztrigát, pezsgőt. Miután kényelmesen elköltöttük, fizetés nélkül felálltunk, majd összevertük a pincéreket. Ezután kitaláltuk, menjünk el egy kupiba.Találtunk egy jó lebujt, elvittünk két nőt,
majd a háborgó stricijüket jól összevertük.
Gondolkodnak a fiatalok, hát ha kinn ilyen egyszerű a helyzet, muszáj kipróbálni.
Elutaznak Párizsba, kezdik egy étteremben.
Rendelnek finom pezsgőt, friss osztrigát. Fizetés nélkül távoznának, de jól összeverik őket.
Elmennek egy pillangóbárba, két nőért. Elviszik őket, hasonlóképpen járnak, mint az étteremben.
Hazatérnek, beszámolnak az öregeknek.
Kérdi az egyik öreg:
- Mivel utaztatok?
- Orient Express! És maguk?
- S.S.
Az anyák jobban szeretik gyermeküket, mint az apák, mert ők biztosan tudják, hogy a gyermek az övék.
- Arisztotelész
Egy férfi bement egy bárba, leült a pulthoz, és kért egy italt. Ivott egy kortyot a pohárból, majd a maradékot hirtelen a pultos arcába loccsantotta. Mielőtt a pincér magához tért volna meglepődéséből, a vendég szabadkozni kezdett:
- Ne haragudjon, nem tehetek róla. Mindig ezt csinálom a pultosokkal, nem tudok uralkodni magamon. El sem tudom mondani, mennyire bosszant ez a kényszer.
A bárpultos dühét felváltotta az együttérzés, és a következőt javasolta:
- Tudnék ajánlani egy pszichológust, aki segítene magának. A bátyám is hozzá járt a feleségével, és mindketten meg voltak vele elégedve.
- Jó, köszönöm. Megkaphatnám a címét? - kérdezte a vendég. A pincér megadta a címet, a férfi elment. Fél év múlva egyszer ismét megjelent a bárban. Kért egy pohár italt, a pultos pedig érdeklődni kezdett:
- Járt a pszichológusnál, akit ajánlottam?
- Igen, hetente kétszer is.- válaszolta a férfi, majd belekortyolt az italába és a többit megint a pincér arcába öntötte. A pincér meglepődött, letörölte az arcát és megjegyezte:
- Úgy tűnik, nem volt túl sikeres a kezelés.
- De, nagyon sikeres volt.
- Dehát már megint rámöntötte az italát!
- Igen, de már nem bosszankodom miatta!