Az öreg szekeres bácsinak akad egy utasa. Nagyon gyorsan mennek, és egy éles kanyar következik.
Megszólal az utas:
- Nem kéne lassítani egy kicsit, nehogy felboruljunk?
- Ááá, egyet se félj, fiacskám, már száz éve járom ezt az utat, eddig mindig hiba nélkül bevettem ezt a kanyart.
Így is lett, bevette.
Mennek tovább, egy éles kanyar jön. Újra megszólal az utas:
- Nem kéne lassítani, nehogy felboruljunk?
- Ááá, egyet se félj, fiacskám, már száz éve járom ezt az utat, mindig bevettem ezt a kanyart.
így is lett.
Mennek gyorsan tovább és egy nagyon éles kanyarhoz érnek.
Gondolja magában az utas: "Már nem szólok semmit, ha ezt a két kanyart így bevette, ezzel se lesz baj."
Felborulnak.
Öt perc múlva megszólal az öreg:
- Na,látod, száz éve járom ezt az utat, de ezt a kanyart még sose sikerült bevenni!
Washingtonból a következő táviratot küldik Tokióba:
"Nekünk a helyzet eléggé gyanús. 7-es erősségű rengés várható a Richter-skála szerint."
Egy hét múlva Tokióból érkezik a válasz:
"Richtert és Skálát letartóztattuk. Izraelnek dolgoztak. Köszönjük a figyelmeztetést. Jelentkezni sajnos csak most tudtunk, mert közben nálunk erős földrengések voltak."
Sam bácsikám goromba ember volt. A sírkövére ezt íratta: "Mit bámultok?"
- Margaret Smith