Légy olyan, mint a postabélyeg! Addig tapadj rá valamire, míg célba nem érsz!
- Josh Billings
Egy fiatal kezdő ügyvéd saját irodát készül nyitni. Kibérel a belvárosban, egy szép épületben egy lakást, antik bútorokkal rendezi be. Az első munkanapján unatkozva üldögél az íróasztala mellett, amikor észreveszi, hogy a fogadószobába vendég érkezett. Hirtelen felkapja a telefonkagylót és beszélni kezd, úgy tesz, mint aki rendkívül elfoglalt. Hadd higgye az ügyfél, hogy sok a munkája. Mikor nagysokára leteszi a telefont, kimegy fogadni az ügyfelet. A vendég feláll a székből:
- Jó napot kívánok, jöttem a telefont beszerelni.
Pisti és testvére, Évi már régóta könyörögtek szüleiknek, hogy vegyenek nekik egy aranyhörcsögöt. Végül a szülők beadják a derekukat, de csak azzal a feltétellel, hogy a gyerekeknek kell gondozni az állatot. Nagy a két gyerek öröme, de néhány hónap múlva persze már nem törődnek annyit a hörcsöggel, rendszeresen anyjuk eteti. Egyszer kérdőre vonja a gyerekeket:
- Mit gondoltok, az a szegény hörcsög hányszor pusztult volna el, ha én nem etetem meg?
Évi eltöpreng, majd válaszol:
- Talán egyszer?
Egy étteremben az egyik vendég állandóan ugráltatja a pincért. Hol arra panaszkodik, hogy melege van, kapcsolják feljebb a légkondit, hol meg arra, hogy fázik, és kapcsolják lejjebb. Így megy ez folyamatosan húszpercenként. A pincér mindannyiszor türelmesen meghallgatja, bólint, majd elmegy. Látja ezt egy másik vendég, és megkérdezi a pincértől:
- Mondja, miért nem rúgja ki azt az idegesítő embert?
- Ugyan, nem sok vizet zavar. Hisz nincs is légkondink!