Csiki székely utazik a vonaton, de nincs jegye. Az ellenőr az első állomáson lerúgja a vonatról, de neki sikerül újra felkapaszkodnia. A következő állomáson megismétlődik a jelenet, majd mikor már vagy harmadszor rúgja le a vonatról, megkérdi az ellenőr:
- Tulajdonképpen hova akar menni?
- Brassóba istálom, ha kibírja a fenekem.
A székely a kecskéjével utazni akar, de a kecskét nem engedélyezik, hogy vonatra tegye. Ezért elhatározza, hogy a vonat után köti.
Utazás közben aztán a kecskét a kilengéstől hol a vonat egyik felén látja, hol a másik felén.
Ezért elhatározza, hogy előre megy a mozdonyvezetőhöz. Előre is megy, és mondja neki:
- Uram, vagy menjen gyorsabban, vagy álljon meg, mert a kecském előzni akar.
Két székely télen megy az erdőre fát vágni. A kettő két különböző irányba megy, mire az egyik a másiknak:
- Gyere komám, mert fogtam egy medvét.
Ere a másik:
- Akkor hozd ide.
Az előző:
- Igen de az istennek sem akar elengedni.
Állítólag a vársági gyermek mondta az apjának, amikor életében először látott autóbuszt:
Écsapám, jöjjön hamar, mét né az ablakos ház fut el a csapáson. (Akik nem tudják, a csapás az állatok által vert ösvényféleség).
Sári néni megy Mari nénihez, de nem mer bemenni, mert a kutya nagyon fog. Kiabálni kezd, mire kinéz Mari néni az ablakon.
M: Mét nem jössz bé Sári?
S: Félek a kutyától!
M: Jere nyugottan, mét ki van á herélve!
Mari néni bemegy a piacra, ahol eladja a pipéit (kis lúdjait), majd a pénzt - hogy biztonságban legyen - belecsavarja a zsebkendőjébe és a szoknyájához tűzve belül belógatja. A vásárban járva kiválaszt egy haraszkendőt magának, de mikor fizetni akar, hát nincs meg a pénz. Rendőrhöz fordul:
R: De Mari néni, hová tette a pénzt?
M: Édös fiam, há hogy jó helyen legyen, a zsebkendőmbe kötöttem, egy zikherásztűvel megtűztem a pendejem korcájához 's béjül bélógattam.
R: De hát Mari néni, nem vette észre, hogy ott valaki matat?
M: Észrevettem lelköm, de azt hittem becsületes szándéka vagyon!
Elutazik az öreg székely Egerbe és beállit a Borkombinát igazgatójához, hogy fogadni akar egy jó traktorba, hogy nem tudnak neki olyan bort mutatni, amelyről ne mondaná meg, hogy hányszor volt karózva, hányszor volt kapálva. Rááll az igazgató, hoznak hát neki jóféle Bikavért. Az öreg egy korty után már mondja is: "Egri Bikavér. Hatszor karózva, hatszor kapálva."
- Úgy van - ismeri el az igazgató. Hozat aztán a Merlottból.
Már vágja is a székely: "Egri Merlott. Négyszer karózva hétszer kapálva."
- Így van - ismeri el az igazságot az igazgató, de már nem hagyhatja annyiban a dolgot. Megkéri hát a titkárnőjét, hogy segitsen megtartani a traktort. Beviszi az új kóstolni valót. Meghúzza az öreg, fanyalog, majd nagyot sercint a padlóra. "Ez bizony egri leányka sokszor karózva, háromszor kaparva..."
Vágja a fát a székely az erdőn, amikor jön a sógora a hirrel, hogy meghalt a székely anyósa. Az nem szól egy szót sem, csak nagyot pök a tenyerébe és még nagyobb erővel vágja a fát.
- No, hallod, Ábris, meghalt a mama, gyere haza - adja tudtára még egyszer.
- Várjál sógor, előbb a munka aztán a szórakozás...
Hajnal kettőkor verik az öreg székely ablakát.
- Kia? - kérdi álmosan.
- Én vagyok az Áron bá', Gergő, a szomszéd legény, van magának téntája?
- Nincsen fiam - válaszolja majd megint elalszik.
Fél óra mulva megint verik az ablakot...
- Kia? - hangzik a kérdés megint.
- Én vagyok Áron bá', a Gergő, hoztam magának téntát...
A székely túl sokat ivott a kocsmában és már kétségei vannak a személyazonosságáról is, ezért elhatározza, hogy hazamegy. Kimegy a szekeréhez, de látja, hogy valaki kifogta a két lovat a szekérből.. Ekkor igy szól magához:
- Ha én vagyok a Fábián Áron, ellopták a két lovamat, de ha nem én vagyok a Fábián Áron, akkor találtam egy szekeret.