Stirlitz épp sétálgat Katheval, mikor lövés dörren, és Kathe mellett egy ember a szívéhez kap, összeesik, és vér önti el körülötte az utcát. Stirlitz az ösztöneire hallgatva azonnal gyanút fog.
Stirlitz benyit Müller irodájába. Egyenest odaáll Müller elé, és azt mondja neki:
"Obergruppenführer, nem állna be a Szovjet hírszerzéshez? Jó a fizetés!"
Müller megdöbbenve mered Stirlitzre, aki folytatja:
"Bocsánat, nincs egy aszpirinje?"
Stirlitz tudta, hogy az emberek csak a beszélgetések végére emlékeznek.
Két Stirlitz áll egymással szemben.
- Stirlitz - gondolja az egyik.
- Stirlitz - gondolja a másik.
- Ez hülye! - gondolja a tükör.
Müller és Stirlitz sétálnak a Dráva partjánál.
- Stirlitz - gondolja Müller.
- Müller - gondolja Stirlitz.
- Blugy-blugy - gondolja a fuldokló ember.
Rendkívüli nap állt be az emberiség történetében.
- A virágaim! - gondolta a kertész.
- A családom! - gondolta az elnök.
- Az Úr irgalmazzon! - gondolta a pap.
- Felhők! - gondolta Stirlitz.
- A hülye! - gondolták az ufók.
- A csirke átment az úton - gondolta Stirlitz.
- Csak akart - gondolta a kamionos.
Müller felmászva az emeletes ház oldalán, pisztollyal a kezében megcsúszott a negyedik emeleti erkélyen.
- Szemét tériszonyos! - gondolta Müller, miközben elzuhant Stirlitz földszinti lakása mellett...
Stirlitz ül a moziban, ahol tűz üt ki.
- Hmm, már megint elfogyott a Gestapo lőszere - gondolja Stirlitz.