Stirlitz Berlin főutcáján sétál, miközben a járókelők gyanakodva figyelik.
- Úgy látszik, lebuktam - gondolja Stirlitz. - Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.
Bormann hajnali három órakor durva dörömbölésre ébredt. Amikor ajtót nyitott, egy vattakabátba öltözött idegen férfit látott, sílécekkel a lábán, ejtőernyővel a hátán.
- AZ ELEFÁNTOK ÉSZAKRA MENNEK!!! - mondta az idegen nyomatékosan, erős orosz akcentussal.
- Az elefántok elmennek a francba! - mondta bosszúsan Bormann. - Stirlitz egy emelettel feljebb lakik!
Stirlitzet hétfő hajnalban viszik agyonlőni.
- Az előttem álló hét valóban nem ígérkezik könnyűnek. -gondolja.
Az autót vezető Stirlitz meglátta az út mellett stoppoló Müllert. Gonoszul elvigyorodott, majd elhajtott mellette. 3 perc múlva ismét észrevette, amint Müller kétségbeesetten stoppol az út mentén. Ez még háromszor megismétlődött. Stirlitz gyanút fogott. A tizenötödik alkalom után fény gyúlt az agyában: Aha, ez körforgalom! - gondolta.
Minden év február 23-án (a Vörös Hadsereg napján) Stirlitz harmonikával járta Berlin utcáit és tereit, közben kozák dalokat énekelt. Nem is sejtette, hogy ezekben a napokban milyen közel állt a lebukáshoz.
Stirlitz berúgta az ajtót, majd lábujjhegyen odaosont az újságot olvasó Müllerhez.
- Stirlitz! Hol tanult meg ilyen kitűnően autót vezetni? - kérdezte Müller.
- A Vörös Hadseregben - válaszolta Stirlitz, majd elgondolkodott, hogy nem fecsegett-e túl sokat.
Stirlitz lakása előtt öt fekete autó állt meg. Gestapósok szálltak ki belőle, és becsengettek.
- Kit keresnek? - kérdezi egy hang az ajtó mögül.
- Stirlitzet.
- Nem vagyok itthon.
A gestapósok durván elkáromkodták magukat, és elmentek. Immár két hete, hogy Stirlitz ily módon az orránál fogva vezette a Gestapót.
Stirlitz megitatta a macskát benzinnel, az ment öt lépést, és összeesett.
- Biztosan kifogyott a benzin - gondolta Stirlitz.
Stirlitz megy az utcán. Fehérbe és feketébe öltözött nők jönnek vele szemben.
- Apácák - gondolja Stirlitz.
- Stirlitz - gondolják az apácák.